A ciklusok csonkolódása

 

Először nézzük meg az alábbi videót:

 

 

Az A-moll tonalitású latin alap mediterrán lendülete elvonja a figyelmünket egy apró furcsaságról: az akkordváltások között a 4 ciklusos Rumba 1 sablon utolsó mozdulata bár ott van, hangzásában mégis tompított. A jelenséget én csonkolódásnak hívom, mert a sablon hangzásában nincs tökéletesen kijátszva, a végén az akkord el van kenve. Az ok az akkordok közötti váltás "kényszere", hiszen az technikailag nem megy egy pillanat alatt még a haladóknál sem.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Fontos!

Sőt, bátran kijelenthetjük a nagy evidenciát: minél gyorsabb a dal, annál gyorsabban kell benne az akkordokat váltani.

 

A jelenség egyébiránt általános, ezt sok helyen le tudjuk ellenőrizni. A kérdés az, hogy kell-e foglalkozni vele és ha igen, akkor mi módon?

 

Először is a jelenséget tudatosítani kell, mert folyamatosan felmerül. Másodsorban a folkgitáros alapozásnál arra kell törekednünk, hogy az akkordváltásokat pontosan, csonkolódás nélkül gyakoroljuk ki. De hol lehet egyáltalán csonkolódás?

2 helyen:

  1. a sablon vége nincs kipengetve, azaz a pengető kéz csonkolja a sablon utolsó mozdulatát,

  2. az akkordváltás előtti akkord utolsó része nem hallatszik, főként az akkordváltás mozdulata miatt. Ekkor a húrlefogó kéz csonkol.

A folkgitár a maga kiművelt sablonjaival nemcsak a dal kíséretét képes vinni, hanem ritmusát is. A fenti Rumba 1 kitűnő példa erre, hiszen ez az az alap már zeneileg megáll önmagában. Hatalmas előny ez, amit nem szabad veszni hagynunk, ha ugyanis a pengető kéz csonkolja a sablont, akkor nemcsak a kíséret, hanem maga a ritmus is csonkolódik. Amikor azonban a húrlefogó kéz csonkol, csakis az akkord utolsó mozdulata kenődik el, amely -ha a dal kellőképpen gyors-, nem  is lesz hallható.

 

Az alábbi videón, ugyanazon a latin alapon megmutatom a fent említett 1. problémát, amikor tehát a pengető kéz csonkolja a Rumba 1 sablon utolsó mozdulatát (tehát nincs i ujj felpengetés):

 

 

Figyelem! A videó hibás mozdulatot tartalmaz!

 

Meglehet, kissé mesterkéltnek tűnik a videópélda, de kétkedők számára jelzem, hogy ehhez hasonlót viszonylag sűrűn és simán követnek el tanítványok, anélkül persze, hogy észrevennék a drasztikusan megváltozott hangzást. A hibajelenség tehát először tudattalanul jelentkezik a gitárjátékban, főképpen azért, mert a gyakorló folyamatosan a másik, a húrlefogó kezére figyel.

 

Ha összehasonlítjuk a kétféle sablonhangzást, egyértelművé válnak a különbségek: a pengető kéz csonkolása zeneileg sokkal feltűnőbb, szinte már hiba-hangzású.

 

Természetesen a csonkolódás a felbontásos gitárkíséret esetén is igaz. Ekkor szintén a húrlefogó kézzel csonkoljunk, a másikkal tartsuk a pengetési ritmust és így csakis a felbontásos sablon utolsó hangja veszhet el az éterben.