A dalok kezdése és zárása
Jól jegyezzük meg: a dalt tudnunk kell elkezdeni és befejezni! Ezért az ismerkedő-betanuló fázis után a dalokat mindig az elejétől a végéig játsszuk le!
A dalok indulása háromféle lehet:
-
egyszerre indul a kíséret (a gitár) és a dallam,
-
külön indul a kíséret és a dallam. Ekkor vagy a dallam vagy a kíséret indul előbb.
Tulajdonképpen akkor szokott komolyabb probléma felmerülni, ha kíséretet és dallamot nem 1 ember viszi, hiszen ilyenkor 2 vagy több zenésznek össze kell dolgoznia. Persze az indulást és befejezést egy embernek is ki kell gyakorolnia.
Az 1. esetben viszonylag könnyű dolgunk van: be kell számolni és egyszerre kell elindulni. Tipikusan ilyen az "Egy-két-há-négy-(zene)!" beszámolás, amely haladóknál egészen az "És!" felkiáltásig redukálódhat. Az utóbbit haladó tanítványaimnál folyamatosan használom. Ilyen például a Mennyből az angyal című műdal indulása:
A 2. eset már nehezebb, itt mindenképpen szükséges egy előzetes megállapodás. Vagy a dallam lép be előbb vagy a kíséret. Az Ohio című dalban például a kíséret lép be előbb 2 ciklussal:
Ám mindez csupán megállapodás kérdése. Az Ohio belépését úgy is tudjuk variálni, hogy a dallam lépjen be előbb:
A lassú, általában felbontásos dalok lezárása egy egyszerű pulgar-lepengetéssel...
...is lehetséges legtöbbször a tonika (T) akkordon. Ennek szabványos jelölése a Pénzes-féle módszertanban a ↓ jel. Például A-moll hangnemű dal esetén:
Am (↓)
Az akkordfunkciókról érintőlegesen már írtam az Összhangzattan I. című fejezetben, ezt most itt nem részletezem. Egy ilyen egyszerű T-lezárás hallható a fenti Mennyből az angyal című dal végén. Mivel a dal hangneme C-dúr, jelölhetjük lezárását így:
C (↓)
Középgyors, már ritmuspengetéses dalok tipikus lezárása a tonika-domináns-tonika (TDT) hármas. Ezek a lezárások is jelölhetők a ↓ jellel, annak ellenére, hogy közben más technikát alkalmazunk. Az alábbi felvételen 2 ciklus Rumba 1 C-dúr akkord után lezárásként a következő látható:
C (2)
C (↓) - G (↓) - C (↓)
Pénzes László