Homokóra
A szerzői jogi állásfoglalások a Szerzői jogok című fejezetben tanulmányozhatók.
You can read copyright statements in the chapter Copyright.
Bár az egyszerű emberi gondolkodás mulatós zenévé alázta le, ez a dal szerintem igazi klasszikus, azaz időtálló, örökkévaló és az is fog maradni a magyar idők végezetéig. Leghíresebb feldolgozása talán a Záray-Vámosi által énekelt volt a '70-es évekből. Akkoriban egyébként még tudtak hangszerelni és egyáltalán: dalt írni.
A dal lejátszási sablonja teljesen átlagos: a 4/4-es felbontásos sablonok közül szinte bármelyik jó. Én megszokásból és pedagógiai célzatból a jól ismert 3. sablont és 1/2 ciklusát választottam:
Felbontásos sablonoknál mindenképpen meg kell találnunk az akkordok alaphangjait is (egyébiránt maga az akkord erről a hangról van elnevezve), hiszen a felbontás legtöbbször onnan indul és amelyek az alábbi akkordtükörképek függőleges ujjrendjeiben piros színnel vannak jelezve.
A dal eredetileg (a Záray-Vámosi-felvételen) F-mollban van, ez a kezdők kedvéért lett üres húros akkordoktól hemzsegő A-mollba transzponálva, így az akkordok a következők lettek:
-
0
-
0
-
2
-
3
-
1
-
0
-
x
-
0
-
0
-
2
-
3
-
1
-
0
-
2
-
3
-
1
-
0
-
0
-
0
-
0
-
2
-
0
-
3
-
0
-
0
-
3
-
2
-
0
-
1
-
0
-
2
-
1
-
0
-
0
-
0
-
3 (4)
-
x
-
2
-
1
-
3
-
0
-
4
A dal dallamát én játszom fel picado-technikával; elmélyült művészi kibontakozást ne keressünk benne, ezt csakis a zenei teljesség és érthetőség kedvéért tettem meg.
Homokóra - 4/4 - felbontás (3. sablon) - 1 ciklus
(2) Am
Am - Dm
(1/2) Am - E
Am
Am - Dm
(1/2) Am - E
Am
1. Mellékdal:
A7 - Dm - G
(1/2) C - E
Am - Dm
(1/2) Am - E
Am
2. Mellékdal:
A7 - Dm - G - C - Dm - Am - H7 - E
Am - Dm
(1/2) Am - E
Am
Am - Dm
(1/2) Am - E
Am
1. Mellékdal:
A7 - Dm - G
(1/2) C - E
Am - Dm
(1/2) Am - E
(1/2) Am
(↓) Am
Ülök a szobámban búsan
egyedül
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng
És az órán pereg a homok.
Szeretném a homokórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a homokóra csak pereg pereg
Ígyhát kedves tovább szenvedek.
Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak
Két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még!
De, ha egyszer drágám nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor továbbálok én,
Mert a szívem magányos szegény.
Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy!
Pénzes László