Az analóg zenei felvételek digitalizálási problémái
Először hallgassuk meg egymás után a 3 felvételt (Karthago - Rekviem + saját akkordfelbontásos dalkíséret):
1.
2.
3.
Vajon mi a különbség a 3 változat között?
Ebben az esetben még csakis a tapasztalt zenészek hallhatják meg, hogy a gitár és az eredeti zenei felvétel (1. változat) lehelletnyit nem illeszkedik egymáshoz, azaz valamelyik hamis. Ez legtöbbször csak néhány cent hangmagasság-különbség, amit azonban a laikusok még nem hallanak meg. (A cent a temperált félhang 1/100 része → bővebben). Ennek oka lehet:
-
a gitár félrehangolódása,
-
az alapjában véve hamis felvétel,
-
a gitárhang digitalizása során fellépő átírási anomáliák,
-
a dal digitalizása során fellépő átírási anomáliák.
Az 1. eset nem lehetséges, mert a gitár pontos hangolására a felvételek során kiemelten ügyelek, a 2. eset pedig azért nem, mert ugyanígy tesznek a profi zenészek a felvétel során. A 3. esetben -mivel a felvétel maga is digitális-, tonális torzulás nem fordulhat elő, marad tehát a 4. eset.
A dal a 80-as évekből származik, amely korban kizárólag még analóg zenei felvételek keletkeztek. Ezeket nagy, többsávos, a mosógépekhez hasonló stúdiómagnókkal követték el, amely során az adattároló eszköz 1 vastag mágnesszalag volt. Ha nem ügyelünk rá, az analóg felvételek digitalizálása során (itt főleg az amatőr, hobbiszintű eszközökről beszélek) a szalagos magnók és a lemezjátszók eltérő szögsebessége miatt nem az eredeti hangnemet kapjuk vissza, hanem attól kissé eltérőt, mert az eszköz kissé-lassabban vagy gyorsabban játssza vissza. Ez úgy lehetséges, hogy például a lemezjátszó motorja és lemeztányérja közti hajtógumi öregedés miatt kissé megnyúlik és lassabban forgatja a tányért. A hiba tehát nem a gitárnál, hanem a felvétel digitális átírásakor, az analóg oldalon keletkezett.
Éppen ezért érdemes összehasonlítanunk a különböző "hamisságú" felvételeket:
-
felvétel: eredeti,
-
felvétel: +10 cent, itt már eléggé hallható a tonális torzulás,
-
felvétel: -5 cent, szerintem ez a legjobb, legpontosabb.
Természetesen ilyen jellegű hibát mostanában már szoftveres módon is tudunk produkálni, ehhez olyan lejátszó programot kell szereznünk, amelyik képes centenkét állítani a felvétel tonalitását (például Amasing Slow Downer).
A fejezet végső tanulság pedig az, hogy digitalizálás során kiemelten ügyeljünk erre a hibajelenségre és a zenei végeredményt ne csak informatikailag, hanem zeneileg, tonális szempontból is ellenőrizzük le.