Előszó

A gitároktatási anyagok közül talán a folkgitár-iskolák voltak a legelső olyan próbálkozások, amelyek "távoktatási" módszerrel, azaz könyv és később hanganyag formátumban, tehát nem az oktató-tanítványi közvetlen kapcsolattal igyekeztek a valójában igen bonyolult és kényes gitároktatást megoldani. Ilyen "úttörő" vállalkozás volt a magyar piacon a hetvenes években például a mindenki által ismert Muszty-Dobay-féle folkgitár-iskola, amely azóta is több kiadást és bővítést ért meg.

A távoktatásnak azonban mindig is voltak (és természetesen lesznek) korlátai. Ennek felismerésére rá kell látnunk a felépített rendszerünk egészére és fel kell fedeznünk annak gyenge pontjait, valamint -ha egyáltalán lehetséges-, tudnunk kell azt valamilyen módszertani elemmel okosan betömögetni.

Nehéz úgy módszertant írni, hogy az ember nem veszi kritikai analízis alá a többi, már publikált módszertant. Ezt most nem kívánom megtenni, az analízist inkább a Tisztelt Olvasóra bízom, bár egy-két lényeglátó megjegyzést azért kell tennem. A kritikai analízis helyett megírom a sajátomat és bebizonyítom azt:

lehetséges egy folkgitár-iskolát, közvetve tehát egy Ohio amerikai, vagy egy Tavaszi szél című magyar népdalt is logikus, sőt matematikai alapokon álló módszertanba illeszteni!

Mit érünk el ezzel? Azt, hogy ha alapelveink helyesek, akkor a megtanult módszertan nem lesz önmaga zsákutcája, mert keveset építettünk a tanítvány zenei ösztönösségére (amely egyébként is az esetek többségében nagyon korlátozottan létezik).

Összességében: az anyag, azaz a zene folkgitáros része ilyen módon majdnem tökéletesen oktathatóvá vált és szerintem ez a legfontosabb…