Gitár és ének
A folkgitár csupán a dal kíséretét hordozza, a dallamot nekünk vagy másvalakinak kell a gitár fölé énekelni. Gyakran kérdezik meg tőlem, hogy miképpen kell ezt kigyakorolni?
Nos, énekelni nem nagyon tudok, talán egy kicsit, de az nem elég ahhoz, hogy rettentő okosakat tudjak mondani az énektanításról. Ismerek azonban egy kiváló könyvet...
...szerintem a jelen pillanatban ez a témakör legjobb könyve.
Annyi bizonyos, hogy bármilyen éneklés előtt először meg kell tanulnunk folkgitározni legalább középszinten, azaz gitártudásunkat minimum készségszintig kell fejlesztenünk. Nekem volt már tanítványom, aki már 2. óráján megpróbálta előadni kedvenc, viszonylag könnyű dalát, ám makogáson és technikai idétlenkedésen túl nem nagyon jutott. Ezen ne lepődjünk meg;
ha ezt tervezzük, először mindent külön-külön ki kell gyakorolnunk, azaz külön a gitárt és külön az éneket. Amikor mindkettő rogyásig jól megy, csakis akkor próbálhatjuk meg a gitárt és éneket összetenni.
Egyúttal rendkívül hasznos, ha minden szöveget és akkordmenetet kívülről megtanulunk, ez hosszabb távon jelentős előnyünkre fog válni.
Ha a dalról nincs felvételünk, akkor sok esetben igen nehéz beletenni a dallamot egy előre kigyakorolt akkordmenetbe, mert ehhez meg kell találnunk a dallam kezdőhangját (ami nem mindig a tonalitás kezdőhangja). Ilyenkor nagyon hasznos a a gitáron lecsapódó skálarendszer ismerete, hiszen a skálából minden lényeges zenei elemet le tudunk vezetni. Aki ezt nem érti, az még nem látja át a kapcsolódó zeneelméletet, sőt valószínűleg meg sem hallja a tonális összefüggéseket. Részükre zeneelméleti tanulmányokat, illetve szolfézs (hallásfejlesztő) gyakorlatokat javaslok (mindkettő alaposan kidolgozott fejezetek formájában elérhetők a központi honlapon), illetve egyúttal sok szerencsét kívánok, mert nagy fába vágták a zenei fejszéjüket (micsoda képzavar!).
Pénzes László