Kérdések és válaszok
1. - Kérdés a barré-technikáról
Lenne egy kérésem Önhöz. Azokat az akkordokat, amikben barrét kell
használni, nem tudom lefogni. Mindig tompán szólalnak meg a hangok, mintha
az ujjam nem lenne elég erős hozzá. Ön szerint hogyan tudnék javítani a
technikámon? Esetleg tud tanácsokat adni, amik segíthetnének?
Nagyon fontos kérdést tett fel az érdeklődő, hiszen majdnem minden kezdő folkgitárosnál felmerül ez a probléma.
Nos, először is le kell szögeznünk, hogy csodamódszer és csodapirula nincs, csakis a technika folyamatos, elszánt kigyakorlása. Én úgy látom, hogy a jól lefogott barré-technika körülbelül 70% technika és 30% fizikai erő eredménye. Ez azt jelenti, hogy veszettül szoríthatjuk a barrés akkordot, az bizony nem fog megszólalni, ha rossz az alkalmazott technika. Éppen ezért legfőképpen az optimális kéztartást kell meghatároznunk, amit aztán addig kell gyakorolnunk, ameddig az akkord nem fog szépen, "zizegésmentesen" megszólalni. Az optimális barré-fogás követelményei (szerintem):
-
a csukló a gitárnyak alá van fordulva, a másik oldalon pedig a hüvelykujj az alábbi fotón látható módon támaszt ellent, más tartás nem jó, illetve nem optimális:
-
Az 1. ujj egyenes és az ujj lapja teljesen ráfekszik a fogólapra. Ez az egyik legfontosabb momentum, hiszen legtöbbször éppen ennek hiánya miatt zizegnek be a húrok. Ebből a szempontból az első fotó nem optimális ujjbeállítást mutat, mert rajta az 1. ujj kissé begörbül. Valóban, a modellkedő tanítvány az F-dúr akkordot csak lefogta, de nem pengette meg. Amint ezt tette volna, újrapozícionálja az ujjtartást, valamint már fizikai erőt is adott volna hozzá.
-
A többi ujj -amennyire lehetséges-, próbáljon meg minél nagyobb szögben állni a fogólaphoz képest. Ujjaink minél jobban elfekszenek, a belőlük kilépő erő annál inkább elfolyik a fogólap felett. Ebből logikusan következik az, hogy erőátvitel szempontjából az optimális ujjtartási szög mindig 900 a fogólaphoz képest. Ezt a feltételt a fotón csak a 2. ujj teljesíti, bár nyilvánvalóan kényszerű kompromisszumot kell kötnünk a technikai optimalitás alapelvei és fiziológiai korlátaink között:
-
Ügyeljünk arra is, hogy az 1. ujj se lógjon ki túlságosan a fogólap felett, ebben az esetben ugyanis az 1. ujj legfelső ízületéből kilépő erő szintén elfolyik a fogólap felett.
-
A húrokat próbáljuk meg az érintők középtáján lefogni. Persze ez bizonyos ujjrendi torlódások miatt fog nem mindig zökkenőmentesen menni, de erre törekedjünk.
-
S legvégül: higyjük el, hogy a fenti alapelvek meg fogják adni a szükséges tudást.
Gyakran kell hangsúlyozni, hogy senki sem képes ezt a technikát hosszú perceken át statikusan tartani. Kigyakorlásának egyik megfelelő módszere lehet, ha sok, de rövid barré-akkordos lefogási sorozatot csinálunk. Persze kezdetben nem árt az ujjakat hozzászoktatni a megnövekedett terheléshez és ez éppen a statikus terhelés lehet, ameddig csak a kezünk bírja.
A kéztartási problémákról részletesen írok még az Akkordok kezdőknek című fejezetben.
Pénzes László