A folkgitár helye a zenében

Kissé leegyszerűsítve, az (európai) zene a következő alapegységekből áll:

1. hangmagasságban általában legfelül a dallam,

2. hangmagasságban középen a harmónia (kíséret), de általában a kíséretnek van alsó hangtartományú, azaz basszusrésze is,

3. és mindezt az időben egyenletesen lüktető, zárt ritmus fogja közre, ezt reprezentálják a legalsó, ritmusszekcióból kiinduló függőleges vonalak, amelyek elérnek egészen a dallamszekcióig. A ritmus persze lehet külön hangszer is, bár a gitár képes ritmushangszerként is funkcionálni, amint ezt a flamenco-gitár és a jelen honlap folkgitár-pengetései, főleg a ritmuspengetések bizonyítják.

A folkgitározás során a hangszer a 2. és a 3. feltételt teljesíti, azaz a dallamot nekünk (vagy másvalakinek) kell ráénekelnie a gitárkíséretre:

A folkgitár egyúttal az akkordozás közben korlátozottan képes a basszusmenet lejátszására is.

Ez egyébként azt bizonyítja, amit a későbbiek során látni is fogunk, hogy a fenti kategóriák sokszor egymásba érnek, például megjelenhet dallamszerű motívum az akkordkíséreten belül és fordítva, tehát a fenti kategóriák nem alkotnak egymástól elkülönült merev, statikus tömböt.