Mi a probléma az eddigi folkgitár-módszertanokkal?

Először nézzünk meg 2 példát, azaz 2 tipikus folkgitár publikálási módot!

Az egyik a hagyományos szöveg-kotta-akkordmenet hármas, amely egyébiránt teljesen általános a könnyűzenei publikációknál:

Máté Péter - Elmegyek - részlet, Copyright © 1975 by Editio Musica, Budapest engedélyével Solo Music Budapest, 1993

Itt a következőkkel szembesülünk: ha nem tudunk kottát olvasni vagy nem ismerjük a dalt, akkor nem tudjuk lejátszani. Megjegyzem, a kotta sokszor nem követi a dal eredeti felvételén hallható dallammenetet, amely egyébiránt általában tele van az énekes által frazeált elemekkel: hajlításokkal, alterált hangokkal, stb. Ezeket az énekes személyes stílusából származó jellegzetességeket a kotta legtöbbször kihagyja, egyszerűsíti.

A másik eset az Internet világában már teljesen általános: ekkor csak szöveg és akkordmenet áll rendelkezésünkre:

Ebben az esetben még egyszerűbb a felállás, mert ha nem ismerjük a dalt, akkor nem tudjuk lejátszani.

Olyan módszert kell tehát találnunk, amelyik:

1. logikusan felépített, azaz otthon, egyszemélyes használat esetén is mindenkor továbbgondolható,

2. ne kelljen kottaolvasással bajlódni,

3. minél pontosabban modelezze le a zenét,

4. legyen a lehető legegyszerűbb.

A Pénzes-féle folkgitár-módszertan ezen követelményeknek eleget tesz, bár meg kell jegyeznem, hogy az "egyszerűség" azért bonyolult fogalom ☺.

Egy kapanyél... az talán egyszerű dolog, ám egy olyan módszertan, amelyik az általunk szeretett összes zenét kívánja lemodellezni, nos ez nem képzelhető el bizonyos szintű bonyolultság nélkül. Ez a bonyolultság azonban nem lesz olyan bonyolult ☺:

a Tisztelt Látogatónak csupán számolnia kell, illetve az összeadást és kivonást, ezeket az alapvető aritmetikai műveleteket kell felfedeznie a zenében.